Teljes nevén Valentino Clemente Ludovico Garavani 1932. május 11-én született Vogherában, 
Olaszországban. Már a szülővárosában érdeklődni kezdett a divat iránt, Rosa nagynénje és egy helyi tervező, Ernestina Salvadeo mellett sajátította el az alapokat. 17 éves korában Párizsba költözött, ahol az Ecole des Beaux Arts-on tanult. A francia fővárosban Jacques Fath mellett, illetve a Balenciaga-nál gyakornokoskodott, majd Jean Desses és Guy Laroche mellett tanulhatott. 1959-ben visszatért szülőföldjére és Rómában telepedett le. Édesapja támogatásával végre megnyitotta kis szalonját az előkelő Via Condottin. Egy évvel később találkozott Giancarlo Giammettivel, aki hamarosan Valentino élet- és üzlettársa lett.(2.kép) 
Ő foglalkozott az üzleti ügyekkel, nagy terhet levéve ezzel Valentino válláról, akinek így csak a tervezéssel kellett foglalkoznia. Ezután minden készen állt arra, hogy komolyabb sikereket érjenek el. Az áttörésre nem is kellett sokat várni, 1962-ben Firenzében mutatkozott be elsőként, ami meghozta számára a rég áhított hírnevet. Hamarosan elárasztoták felkérésekkel, és olyan hölgyek számára tervezett ruhákat, mint Jacqueline de Ribes, Babe Paley Jane Wrightsman, Begum Aga Khan, Farah Diba és Elizabeth Taylor. A 60-as évek közepére már elismert divattervező volt, 1967-ben megkapta a Neiman Marcus díjat, ami a divattervezés Oscarjának számít. Jacqueline Kennedy Onassis is híres megrendelői közé tartozott, vele egészen baráti viszonyt ápolt a tervező. Valentino tervezte Jacqueline menyasszonyi ruháját is az Aristotle Onassisszal kötött esküvőjére.
(3.kép) 1989-ben nyitotta meg az Accademia Valentinot, ami kulturális rendezvényeknek és művészeti kiállításoknak ad otthon. Egy évvel később megalapította a L.I.F.E elnevezésű egyesületet, melynek célkitűzése az AIDS elleni küzdelem. 1998-ban Valentino és Giammetti eladta vállalatát a HdP-nek, majd később a Marzotto Apparel vásárolta meg a divatcéget.
Leginkább a felső tízezer tagjainak tervezett, a kifinomult, művelt, igényes nőknek. Fényűzés, csillogás, luxus, elegancia, szépségimádat, ezek jellemzőek ruháira, stílusára és életvitelére egyaránt. Ruháival örök értéket kívánt képviselni és nem a modern irányzatoknak állandóan megfelelni.
Saját színe a Valentino-piros, ami 100 százalék magenta, 100 százalék sárga és 10 százalék fekete keverékéből áll. Utolsó haute-couture showját 2008. január 23-án mutatta be. Végérvényesen visszavonult a tervezéstől és 2007. július 6-8 között ünnepelte ünnepelte pályafutásának 45 éves évfordulóját. Ez alkalomból életmű kiállítás nyílt Rómában.
(5-6.kép) 
Erről képeket egy korábbi posztban láthattok. Az idei Velencei Filmfesztiválon került bemutatásra a Valentino: The Last Emperor című film, Matt Tyrnauer alkotása, mely a tervező életébe enged bepillantást. (7.kép)
Az idei őszi-téli kollekciót még Alessandra Facchinetti tervezte. Nekem tetszik, amit csinált, de ez úgy látszik nem volt elég a divatház vezetőinek.
